Búcsú Barabás Domokostól

Kedves  gyászoló család és tisztelt gyászoló jelenlévők!

 

A megdöbbenés és fájdalom érzésével a szívemben állok itt veletek együtt Barabás Domokos koporsója mellett végső búcsút venni egy olyan embertől, akinek elvesztése és hirtelen távozása közülünk mindmáig felfoghatatlan és érthetelen.

A Polgármesteri Hivatal, a Helyi Tanács és a község nevében kell együtt    búcsúznunk Barabás Domokostól, illetve dehogy is Barabás Domokostól: a mi drága Dominktól.

Ki volt Barabás Domi?  Sok mindent lehetne sorolni:mezőgazdasági gépészmester, a helyi érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ alapító és halálig hűséges tagja, elnöke, , hívő ember, magyar, a helyi közösség egyik köztiszteletnek örvendő és megbecsült tagja. De mindenekelőtt EMBER volt a szó legnemesebb értelmében. Mondhatnám, kollégám, de inkább egyik példaképem. Egy olyan példaképem, hogy szinte nem múlt el nap, hogy ne gondolnék rád, és ne tenném fel a kérdést: Domi, mi erről a véleményed? És a válaszod sokszor hallottam és még  hallom, és boldog vagyok, mert ismét azonosan gondolkodtunk.

Ki volt Barabás Domi? Népéért és a helyi közösségért élete utolsó napjáig aggodó, dolgozó és cselekvő ember, akit a körülmények tettek azzá és a Gondviselés. Reá bízatott a kerelőszentpáli magyar és nemcsak magyar közösség életének irányítása, szervezése, akár önkéntesen vállalt , akár hivatalból fakadó tisztsége során. Ma sem tudom ésszel felérni, hogy miért nem voltak haragosai, ellenfelei. Talán csak egy oka lehetett: kiválasztott volt. Ami az ő esetében azt jelentette, hogy akkor sem ingott meg, amikor már mindenkinek megrogyott a térde. Töretlen tenni akarása, munkabírása, a mindenkivel szembeni mmegértése és toleranciája a község minden etnikuma és közössége elismerését kivívta. Mindenkivel megtalálta a szót, senkiről sem tudott haragot őrízni hosszú ideig szívében.

A          legfontosabbról, amit tanulni lehe­tett tőle, nehezebb beszélni. Azt ugyanis szinte észrevétlenül,  magától értetődően adta, sugározta magából. Ez pedig a  SZERETET. Ez az, amivel mindig közöttünk marad. Ez a szeretet mindenkit elfogadott és mindenkinek erőt adott a növekedéshez.

Mindenkit elfogadott, de sosem értette a türel­metlen, követelődző embereket, akik nem értik, hogy a növekedéshez, fejlődéshez tér kell és teret csak a szeretet teremt. Szeretete sosem volt tolakodó. Kevesen vannak, akik úgy tudnak vezetni másokat, hogy nem uralkodnak rajtuk. Domitól ezt lehetett megta­nulni. S mi barátai és munkatársai, kollégái  azt kérdezzük magunktól: vajon mennyire sikerült ezt meg­tanul­nunk, ellesnünk tőle? Domi tágas szeretete mindenkiben látta és tisztelte az egyé­ni­séget, az embert. Mindenki egyéniségét tisztelte, és csak mo­solyogna azon, aki csak elvből tiszteli mindenkiben az egyéniséget,az embert. Mert az ember tisztelete nála sokkal mélyebbről, a ter­mészetéből fakadt. Derűs mosolya és szemé­nek  csillogása legrosszabb pillanatainkban is erőt adott és a saját erőnkre em­lé­kezte­tett minket. Akik ma itt vagyunk, azért vagyunk itt, hogy – azokkal együtt, akik ma nem tudnak – itt lenni, köszönetet mondjunk ezért Dominak. Köszönetet mondjunk azért, ami már mindörökre velünk marad, s amiért mostantól mi vagyunk a felelősek. Élni és dolgozni a családért, a közösségért, a nemzetért.

Kedves Domi! Új küldetés áll előtted. Át kell lényegülnöd belénk,és az ittmaradt helyi közösségbe, hogy erősítsd a hitünket, az összefogásunkat  és segíts bennünket bölccsé válni. Tudjuk , hogy  az Örök Hazából is figyelsz minket és aggódsz sorunkért. Tudjuk, hogy lélekben ezután is velünk leszel és támogatsz minket. Hamvaid nyugodjanak békében. Emléked legyen  számunkra a világosság. Ha életpéldádat követjük, nem járunk sötétségben.

’Ki itt a földön voltam köztetek, barátaim, megmaradok azzá, Örökre.
(....)
Míg itt voltam veletek, igazán boldog lehettem, mert Ti azzá tettetek.
Minden perc, melyet itt a Földön tölthetünk, ajándék, higgyétek el.
Ám még nagyobb kincs újra tudni, vidám lelkem itt marad véletek.
Itteni küldetésem még nem ért véget, mert figyellek Titeket.
Figyelem ahogy éltek, szerettek és élni hagyjátok egymást.
Ki úgy véli az élet s benne lelkünk ily rövid létű, az csalódni fog.
Most is itt vagyok köztetek s várlak Titeket ha úgy érzitek, velem kell lennetek.
Kérlek gondoljatok úgy rám, ahogy nektek kedves vagyok.
Mert ha majd egyszer, idővel találkozunk, számonkérem a gondolataitokat.
Addig is nevessetek és élvezzétek ki a bánat és öröm itteni perceit.
Mert majd találkozunk. Együtt, Örökre, Veletek. "

(Ismeretlen szerző)

NYUGODJÁL BÉKÉBEN.

Simon István polgármester – Elhangzott Barabás Domokos temetésén, 2o12. Január 22-én

Tisztelt gyászoló család, gyászoló jelenlévők!

A döbbenet és a gyász fájdalmával a szívünkben állunk ma e koporsó mellett és nem akarjuk elhinni a megrendítő tényt, hogy  Barabás Domokos koporsója mellett vagyunk ma. Időbe fog telni, míg feltudjuk majd fogni, hogy az örökmozgó, mindig életvidám, optimista és tettrekész Barabás Domi, mindannyiunk  Domi bácsija már nincs az élők sorában.

Földi életének hirtelen befejezése nemcsak családját, hanem egész közösségünket mélyen megrázta és  szíven ütötte. A férj, apa és nagyapa mellett egy őszinte , igaz barátot munkatársat és közösségvezetőt vesztettünk el akinek hiánya fájdalmas űrt jelent szívinkben,életünkben.

Nehéz megtalálni a búcsú szavait és nehéz múlt időben beszélni Barabás Domokosról, róla aki mindig mindenütt jelen volt.

Nehéz elbúcsúzni egy olyan embertől, aki a kis és mindvégig szeretett székely szülőfalu után  azalatt a négy évtizednyi idő alatt, melyet Kerelőszentpálon élt, a falu és a község egyik legtiszteletreméltóbb személyiségévé vált. Mi volt a titka ennek az embernek, hogy bár nem itt született,  mindenki , függetlenül nemzeti vagy vallási hovatartozástól csak tisztelni tudta?

Az, hogy egy kiváló EMBER volt.

Az, hogy  tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel közeledett mindenkihez.

Az, hogy soha nem riadt vissza a munkától, azt pedig mindig pontosan és felelősségteljesen elvégezte.

Az, hogy mindig kész volt a segítségnyújtásra.

Az hogy mindig hűséges volt önmagához és elveihez.

De legfőkébb az, hogy nem fizikailag, hanem lélekben és szívben volt hatalmas.

Teljes lélekkel és szívvel végezte a mindenkori rábízott munkát, és csodálatraméltó emberi odaadással végezte  azt a közösségépítő és szervező munkát az elmúlt évtizedekben, melynek folytatása nélküle nem lesz könnyű, hisz magasra tete a mércét. Soha nem a személyes  elismerésért, a díjakért dolgozott. Egyszerűen csak dolgozott  legjobb tudása és akarat szerint a népéért, a közösségért , önzetlenül, sokszor a családdal eltöltött idő rovására. Küzdött, dolgozott és harcolt azért, hogy egy összefogó, fejlődő közösséget alakítson ki. Küzdött azért, hogy a széthúzásból összefogás legyen. Ezért tudott mindenkit meghallgatni, ezért tudott minden jóakaratú embertől elismerést kapni. És ezt a munkát az utolsó pillanatig végezte, soha nem panaszkodva, soha nem tétovázva. Személyes érdekeit mindig megelőzte a közösség érdeke, ha kellett, akár vissza is vonult a második vonalba, teret engedve a fiatalabb generációnak is.

Legutóbbi tisztségét csak hosszas rábeszélés és unszolás után fogadta el. De mindig is ő volt a szentpáli magyar közösség szíve, mozgatója, akinek őszinte mosolya, lelki derűje, vidámsága, embersége és munkaszeretete példaértékű volt.És amikor az élet úgy hozta, mint alpolgármester vált az egész község megbecsült személyiségévé. Nem így gondoltuk mandátumának végét. Nem ezt terveztük. További munkát, fejlődést terveztünk, hisz energiája kifogyhatatlannak tűnt. Munkájára, tapasztalatára még nagy szükség lett volna községünkben.. De az Úrnak más terve volt vele, melynek értelmét mi emberek nem fejthetjük meg, csak  belenyugodva az Ő szent akaratába tudomásul vehetünk.

 

Egy biz­tos pont volt az éle­tünk­ben, a helyi közösségben és érdekvédelmi szervezetünkben, akit úgy hívtak: Domi bácsi, akinek bátorító szavára, feszültségoldó mosolyára, tüzes vidámságára legrosszabb pil­la­natainkban is számíthattunk. Számíthat­tunk ingyen és anél­kül, hogy bármit is szólnunk kellett volna. Nehéz erről beszélni épp most, amikor olyan közelről érezzük, mennyire felfoghatatlan, hogy az, aki ilyen biztonságot, bizalmat és erőt sugárzott magából, aki ilyen biztos pont volt sokunk életében, és aki már mosolyá­val is emlékeztetni tudott minket arra, ami erős bennünk, meghalt. A megszokás majd­nem azt mondatta velem: többé nincs közöttünk – de a megszokás pontatlan és megbízha­tatlan fogalmazó. Mert nem igaz, hogy Domi bácsi nincs közöttünk. Kevés ember van, akiről ilyen biztosan mondhatjuk, hogy most is közöttünk van, ami­kor pedig hiánya nagyon is fájdal­masan hasít belénk, s amikor azért jöttünk ide, hogy mind­örökre búcsút vegyünk Tőle.

Hiányozni fog családja mellett  érdekvédelmi szövetségünk helyi szervezeteinek, a kerelőszentpáli, búzásbesenyői és magyardellői Rmdsz-nek, melyek 22 éve tágabb családját alkották. Hiányozni fog a polgármesteri hivatal és Helyi Tanács munkaközösségéből, hiányozni fog a szentpáli és községi magyarságnak, de ugyanugy hiányozni fog a község román és roma közösségének is.

De hiszem, hogy lélekben ezután is velünk lesz, minden megbeszélésen,minden március 15-én, minden kosaras bálon, rendezvényen, falunapon, mulatságon. Ellenben nekünk is tennünk kell azért, hogy velünk legyen: emlékét őrizzük meg szíveinkben és ápoljuk, amiként Emil Isac írja Ha meghalok c. versében:

Addig vagyok, míg élek

Szívetekben, bennetek.

Ember voltam mindig:

Ezért szeressetek!

De leginkább kövessük azt az életpéldát, melyet örökségül hagyott: mindhalálig teljes, a családért és közösségért való életet élni.

Végezetül Kosztolányi Dezső Halotti beszéd c. verséből néhány részlettel szeretnék búcsúzni:

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. ..
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már…

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
….
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

 

Kedves Domi bácsi! Sok munkában és kevés pihenésben eltelt éveid után adjon neked az Úr örök nyugodalmat és megnyugvást, családtagjaidnak pedig vigasztalódást.

ISTEN VELED!

 

Kedei Pál Előd – elhangzott Barabás Domokos temetésén, 2o12. január 22-én

 

 

EMLÉKEZZÜNK BARABÁS DOMOKOSRA

Requiescat in pace

BARABÁS DOMOKOS (1946 - 2O12)

Újévi gondolatok

Békesség Istentől!

A 90 – ik zsoltár 12 versével köszöntöm az Olvasót: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”.

Elérkeztünk a 2011-es esztendő végére és hamarosan köszöntjük az új, 2012 – es esztendőt. Ilyenkor Boldog Új Évet kívánunk szeretteinknek, ismerőseinknek, barátainknak. Sőt, szilveszter éjszakáján megerősítjük  ezt a kívánságot egy koccintással is. A régi magyar szokást fenntartva a lehető legfinomabb borral, pezsgővel koccintunk ilyenkor, és a pohárcsengésben imádságként fogalmazódik meg minden kérés: „Adjon a jó Isten egy gazdagabb, szebb, teljesebb esztendőt „

Csak nehogy úgy járjunk a kívánságainkkal, mint a történetbeli szegény asszony, aki talált egy tojást. Boldogan hívta magához a férjét és gyermekeit:
- Megszűnt a nyomor - mondta nekik. - Nézzétek, mit találtam: egy tojást. Nem esszük meg, hanem átvisszük a szomszédasszonyhoz, hogy tegye a kotló alá és keltesse ki. Így hamarosan lesz egy csibénk, amelyből nemsokára tyúk lesz. Természetesen azt sem esszük meg, hanem tojatjuk tovább, hogy legyen sok csirkénk meg tyúkunk, és még több tojásunk. Nem eszünk sem tojást, sem csirkét, de még tyúklevest sem. Mindent eladunk, és az árán veszünk egy borjút. Neveljük a borjút, amíg tehén nem lesz belőle. A tehénnek lesz sok borjúja, nekünk meg lassan egy egész csordánk. Eladjuk a csordát, és veszünk az árán telket, a telekre építünk, az egyik részt eladjuk és veszünk rajta... Amíg nagy lelkesedéssel így szónokolt az asszony, a tojás kicsúszott a kezéből, leesett a földre és ... nem maradt belőle más, csak egy álom.

Az idézett igevers (90 zsoltár 12) az igazi bölcsesség megszerzésére bíztat minket, ami viszont valóságosabb és több, mint a szegény asszony álma. „A bölcsesség kezdete az Istennek félelme” – tanítja a Szentírás, bölcs ember az, aki Istennel éli a mindennapjait, és Őreá bízza magát az új esztendő minden egyes napján, nem hagyva ki Őt a számításaiból.  Ezt a felülről kapott bölcsességet kívánom én is minden kedves Olvasónak a 2012 – es esztendőben. BÚÉK!  Bízd Újra Életed Krisztusra!

Simon Levente Zsolt búzásbesenyői református lelkész

Búzásbesenyőről röviden

Búzásbesenyő

Búzásbesenyő az egyik legszebb nevű település a Kárpát-medencében. 2009. július 7-én van a falu első okleveles említésének 660. évfordulója, melyet méltóképpen kíván megünnepelni Búzásbesenyő népe. Az alábbi írás a július 12-én sorra kerülő falunap alkalmából megjelenő képes füzet rövidített szövege.

Évszázadokon át Küküllő vármegye része, majd a kiegyezés utáni közigazgatási átszervezés eredményeként 1876-1950 között Kis-Küküllő vármegye települése. A kommunizmus idején több közigazgatási egység része a több átszervezés következtében, 1956-ig önálló község volt, az 1968-as megyésítés óta Maros megye, Kerelőszentpál község egyik faluja.

A falu kialakulásának történetét nem ismerjük. Neve mindenképp a besenyők népéhez kapcsolja. Két feltételezéssel számolnak a történészek: vagy egy besenyő nemzetség telepedett ide, vagy valamelyik besenyő vezér kapta az uralkodótól ajándékba a már létező falut/birtokot. A besenyők emlékét őrzi a település neve és egyes hely- és dűlőnevek (pl. Borotna/Borotva, Domákla, Besenyő-patak). A régészeti tárgyak alapján Besenyő mindenképpp XI-XII. századi, Árpád-kori település. Besenyő nevet visel a falu első ismert birtokosa is (Csepán).

Búzásbesenyő első írásos említése Beseneu formában először egy 1349. július 7-én kelt adománylevélben jelenik meg, egy adásvételi szerződésben. A XVIII. sz. elején jelenik meg, 1740-ben a ma is használt előneve, a Búzás jelző, Búzás Besenyő formában.

A középkor folyamán jobbágytelepülés volt Besenyő, többnyire a kerelőszentpáli uradalom része, az első ismert birtokos a már említett Szentpáli Csepán. Kétszer rövid ideig Besenyő Corvin Jánosnak, Mátyás király törvénytelen fiának volt a birtoka. Az évszázadok során többrendbéli birtokosváltás történt, jellemző azonban, hogy több birtokos osztozott a falun. A szentpáli Haller grófok a XVII. századtól befolyásolták a falu életét, különösen a vallási viszonyokat illetően.

Az 1786-os első népszámlálás adatai szerint 566 lélek lakta a falut, ami megfelelt ama kor egy közepes nagyságú falujának. A falu népesedési fejlődése a XVIII. századtól gyorsult fel, 1880-ban már 1017 fő lakja (100 év alatt szinte kétszeresére nőtt), a két világháború között 1250 fő fölötti a lakosság. Számbelileg a legmagasabb lakosszám 1966-ban regisztrálódott, 1268 fővel. Azóta 1992-ig csökkenő tendenciát mutat (1130 lakos 1992-ben), míg a legutóbbi népszámlás már ismét növekvést jelez (1171 lakos), ami azonban leginkább a betelepülésnek köszönhető, és nem a falu önerőből történő demográfiai megújulásának.

Vallási/felekezeti szempontból a reformációig a besenyőiek katolikusok, a kerelőszentpáli egyházközség fíliája (leányegyháza) voltak. A reformáció következtében reformátusokká váltak, a kápolnával együtt. A református gyülekezet 1657-ben lett anyaegyház, Kerelő volt a fília.

A vallási megoszlás nagyon érdekesen alakult. 1880-ig a reformátusok voltak többségben, viszont számuk folyamatosan csökkent, míg a katolikusoké fokozatosan növekedett, és 1900-ban már a legnagyobb felekezet a faluban a katolikus volt.

Az iskola létrehozásának körülményeit nem ismerjük. Annyi biztos, hogy a legrégebbi iskola a református, a XVIII. században alapíthatták. 1903-ban a református iskola magyar állami iskolává alakult.

A görögkeleti iskolaépület faház volt, 1870-ből való, 1900-ban 32 gyerek tanult benne. A katolikus iskola az 1860-as években jött létre, 1881-ben 3 osztállyal, 43 gyerekkel. 1900-ig Vinczefi László volt a tanító. 1903-tól már 5 osztállyal működik, két tanítóval. Nevesebb iskolamesterek: Véger Béla, Mátyás Aranka, az állami iskolában pedig Téglás Ferenc. A két világháború között két iskola volt a faluban: a katolikus magyar nyelvű és a korábbi állami magyar. 1918 után román állami, román tannyelvű az iskola, a kor ismert tanítója itt Pompiliu Stoica volt. 1935/1936-ban a 39 tanulóból 29 magyar volt az állami iskolában, de románul tanultak. 1948-ban államosították a katolikus iskolát (a mai kultúrotthon része), maradt egy állami iskola a faluban. Ma egy magyar és egy román tagozattal működő I-VIII. osztályos iskola van, mellette található az óvoda is. A falu lakossága a kollektivizálásig földművelésből élt, jelentős volt a gyümölcstermesztés is. 1945 után a kommunisták hozzáláttak a mezőgazdaság szovjet típusú átalakításához. A lakosság zömének ellenállása ellenére 1962-ben befejeződött a kollektivizálás, aminek következtében a fiatalabb nemzedék kezdett más munkalehetőség után nézni. Ekkor indult meg a ’60-as évektől a fiatal, szakmát tanult lakosok vándorlása a város, az ipari munka felé. Egy hozzávetőleges számítás szerint az 1965-1990 között iskolát végzett fiatalok több mint fele elhagyta a falut.

A mostani fiatalok zöme a faluban marad, itt alapít családot, ezáltal remélhető, hogy a népesség legalábbis stabilizálódik, megáll az elvándorlás, megszűnik a gyereklétszám drasztikus csökkenése. A kommunista diktatúra elbuktatásában Búzásbesenyő fiataljai is kivették a részüket. A felkelés egyik Marosvásárhelyen elesett mártírja a falu szülötte, Pajka Károly, akit 1989. december 21-én este talált el a gyilkos golyó. Temetésén szinte az egész falu jelen volt, így róva le kegyeletét ifjú mártírja előtt.

Rögtön az első zűrzavaros napok után, Maros megyében az elsők között, megalakult 1990. január 7-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) helyi szervezete, melynek célja a falu magyarságának, mindennapi gondjainak intézése, jogainak megvédése.

A falu lakossága rögtön a diktatúra bukása után elhatározta egy emlékmű felállítását a két világháborúban elesett helyi hősök, valamint 1989 mártírjának, Pajka Károlynak az emlékére és tiszteletére. 1992. október 24-én, azóta szintén elhunyt nagy mártír írónk, Sütő András jelenlétében, magasztos, megható ünnepség keretében leplezték le a hősök emlékoszlopát.

1999-ben ünnepelte a falu első okleveles említésének 650. évfordulóját. Azóta minden év júliusának első felében megszervezik a falunapot, amely az utóbbi években már számos műsorral tűzdelt, szabadtéri koncertekkel, tűzijátékkal fűszerezett népünnepéllyé nőtte ki magát.

A falu életében fordulópontot jelentett, amikor a 2000. évi júniusi helyhatósági választások után Simon István személyében búzásbesenyői lakos lett a község polgármestere. Ezután a községbeli fejlesztési stratégiák már nemcsak a községközpontra irányultak, hanem elkezdődött a község többi településének, köztük Búzásbesenyőnek is az infrastrukturális fejlesztése. A 2000-2004-es időszak a tervezések időszaka volt, majd 2005-től látványosan kezdtek jóra fordulni a dolgok. A nyitányt 2005-ben egy kulturális esemény adta, amikor többévnyi próbálkozás után, de már a helyi polgármesteri hivatal támogatását is élvezve, a helyi általános iskolát Dósa Dániel író, publicista, 1848-as forradalmárról nevezték el. 2004-2005-ben felújították a főúton található járdarészt. 2006-2008-ben megtörtént az ivóvízvezeték és rendszer kiépítése, üzembe helyezése, a gázvezetékek teljes cseréje, majd ezt követően megvalósult a besenyőiek több évtizedes álma, a helyi út aszfaltozása, melynek ünnepélyes átadása 2008 októberében volt, az RMDSZ országos, megyei és önkormányzati képviseletének jelenlétében.

2007 szeptemberében felavatták az orvosi rendelő mögötti telken az új tornatermet, 2007-2008-ban felújították, bővítették az 1976-ban épült iskolaépületet, parkosították az iskolaudvar egy részét, az ünnepélyes avató 2008. május 24-én volt. 2008-2009-ben felújították a labdarúgópályát, és 2009. június 1-jén átadták az új öltözőt.

A kultúrát sem hanyagolták el, helyi kezdeményezés során Horváth Kovács Szilárd, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzős diákja elkészítette Petőfi Sándor bronz mellszobrát, melynek ünnepélyes felavatására 2007. március 15-e alkalmából került sor.

2008-ban avatták fel az egyházközség-alapító, egykori búzásbesenyői kihelyezett plébános, dr. Jakab Antal erdélyi római katolikus püspök mellszobrát, Miholcsa József szobrász alkotását.

Az elmúlt tíz év fejlődése a bizonyítéka annak, hogy a falu lakossága és vezetősége ugyan a múltból merítkezik, és a múltra mindig tisztelettel és áhítattal emlékezik, de sikerrel próbálja építeni a jövőt, keresi a helyét ennek az Árpád-kori falunak a XXI. század Európai Uniójában. A több évszázados múlt büszkeséggel tölt el, és kötelez - a több évszázados jövőre is.


Kedei Előd Pál tanár

Megjelent:Népújság, 2009-07-07

Megszámláltattunk… (Kedei Pál Előd)

Október hónap folyamán kéktáskás, kitűzős számlálóbiztosok rótták a község falvainak utcáit. Gyűjtőtték az adatokat a 2o11-es népszámláláshoz. Számunkra, erdélyi magyaroknak fontos ez a népszámlálás, fontos tudni, mennyien vagyunk még, milyen arányt képviselünk az ország, Erdély illteve községünk és falvai népességében. A hivatalos eredményekre még várni kell, azonban a helyi eredmények össyesítése megtörtént, tehát lényegében megvannak a 2011-es népszámlálás helyi adatai. Érdekes és sokatmondó következtetések vonhatók le, különösen ha összehasonlítjuk a 2011-es adatokat a 2002-es népszámlálás adataival.

Pozitívumként könyvelhető el, hogy Kerelőszentpál község összlakossága az országos tendenciával ellentétben, az elmúlt kilenc év alatt növekedett, 4016-ról 4099-re. Ay örömben az üröm csak az, hogy sajnos nem a magyarság létszámbeli növekedésének köszönhetően. A növekedés a roma (cigány) lakosság létszámának a figyelemreméltó növekedésének köszönhető. Számbelileg már meghaladták a község szintjén a románok számát, tehát a második legnagyobb etnikuma a községnek. A lakosság szinte felét alkotják Kerelőn és közel felét Kerelőszentpálon.

A magyarság és a románság számbelileg és arányaiban is közel azonos szinten csökkent , 3-5% között. Mindezek ellenére még mindig a község legnépesebb etnikuma a magyar, ami örvendetes tény. Köszönet illeti magyar és nemcsak magyar számlálóbiztosaink és a helyi polgármesteri hivatal illetékes bizottságának léekiismeretes munkáját, hozzáálását. De mindenképpen köszönjük a község magyarságának, hogy büszkén vállalta nemzetiségét és akik tehették külföldön tartozkodó hozzátartozóikat is bejelentették, tudva azt, hogy számunkra minden egyes magyar fontos, hisz ezáltal is az erdélyi és helyi magyarság számarányát sikerült javítani. Csak reménykedni lehet, hogya 10 év múlva esedékes népszámláláskor még mindig a magyarság lesz a község legnagyobb nemzetisége.

És végül az összesített adatok:

Nemzetiségi megoszlás 2002 és 2011-ben:

Felekezeti megoszlás 2002 és 2011-ben:

HÍREK, ESEMÉNYEK (szerkesztette Kedei Pál Előd)

Átadták a műgyepes sportpályát

Szeptember 9-én ünnepélyes keretek között megtörtént a kerelőszentpáli műgyepes sportpálya avatója. Az eseményen részt vett dr. Kelemen Attila képviselő, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Borbély László képviselő,környezetvédelmi  miniszter, Bárczi Győző alprefektus, megyei tanácsosok és RMDSZ tiszutviselő. A helyi RMDSZ választmányok tagjai mellett számos sportbarát és helyi lakos  is jelen volt az eseményen.A vendégeket és jelenlévőket Simon István polgármester köszöntötte, megköszönve a megyei és országos RMDSZ támogatását a létesítmény felépítésében. A lelkészek áldása után közösen vágták el a szalagot,majd egy barátságos labdarugó mérkőzéssel avatták fel a sportpályát. A községi RMDSZ csapata a megyei RMDSZ csapatával mérte össze erejét. A soraiban kiválóan játszó Borbély Lászlóval ( kétszer is betalált a hálóba)a megyei RMDSZ csapata nyerte a mérkőzést, a házigazdák becsületgóljait pedig stílusosan Simon István polgármester szerezte. A sportbázis azóta folyamatosan üzemel, egyszeri belépődíj illetve bérlet formában lehet a használatért fizetni, az iskolások illetve a községi felnőtt és ifi csapatok pedig díjmentesen használhatják edzésekre.

Zöld utat kapott a búzásbesenyői öregotthon építése

Novemberben Simon István polgármester aláírta a búzásbesenyői szociális központ – öregotthon finanszírozási szerződését Gyulafehérváron, ezzel elkezdődhettett a közbeszerzési eljárás elindítása. A többszázezer eurós összegű pályázatot a Kerelőszentpáli Önkormányzat a Gyulafehérvári Caritas-szal és a búzásbesenyői református gyülekezettel  egyűáttműkődve nyújtotta be. A remények szerint tavaszig sikerül véglegesíteni a közbeszerzést a kivitelezésre és neki lehet fogni az építkezésnek. A legmagasabb szintű európai normáknak megfelelő leendő központ elsősorban a községben élő időseket fogja szolgálni.

Elkészült a magyardellői árvízvédelmi gátrendszer

A többszázezerlejes beruházást az RMDSZ-es vezetésű Országos Vízügyi Igazgatóság kezdeményezte, az elmúlt évek legnagyobb ilyen jellegű beruházása Maros megyében, megoldva Magyardellő árvívédelmét. A gátrendszer átvételén jelen volt Dávid Csaba, az Országos Vízügyi Vezérigagatóság igagatója, Marius Pascan prefektus, akik a tervezővel és az építőkkel együtt Simon István polgármester vezetésével a helyszínen is szemrevételezték az elkészült gátrendszert .

Kórustalálkozón lépett fel a Községi Énekkar

December 4-én tartották Udvarfalván a IV. Református ifjúsági kórustalálkozót összesen nyolc énekkar részvételével. A meghívott fellépők között volt immár a második alkalommal a Búzásbesenyő – Kerelőszentpál-i Községi Énekkar, mely az ünnepi készűlődés jegyében adventi és karácsonyi műveket szólaltatott meg három- illetve négyszólamban Szakács Zoltán karnagy, a búzásbesenyői iskola zenetanára vezetésével. Az énekkar jővőbeni tervei között szerepel a Bárdos Lajos Fesztiválon való fellépés Marosvásárhelyen, illetve a szovátai Tavaszi Kórusfesztiválon való részvétel. A karácsonyi ünnepek alkalmával szenteste a búzásbesenyői református templomban, karácsony másodnapján pedig a kerelőszentpáli katolikus és református híveknek énekelnek az említett közösségek felkérésére. Meghívás esetén az énekkar szívesen vállál fellépést más közösségekben, helységekben, énekszóval hírdetve karácsony örömét.

 

 

Körzeti módszertani nap a Dósa Dániel Iskolában

A búzásbesenyői iskolában tartották december 7-én a magyar tanítónők körzeti módszertani napját, melynek keretében Simon hajnal tanítónő tartott nyíltórát az első osztályban, ezt követően pedig előadások és szakmai megbeszélések , bemutatók következtek. A rendezvényen a helyi tanítónőkőn kivül még  42 tanító vett részt  , így az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb szakmai találkozója volt a községben.

Karácsony a sóbányában

December 5-től ismét elindult a dévai Szent Ferenc Alapítvány által műkődtetett délutáni foglakozás a búzásbesenyői Dósa Dániel Iskolában 12 iskolás részére. A Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett alapítvány a helyi iskola és a Polgármesteri Hivatal támogatásával nyújt lehetőséget a kisdiákoknak a délutáni tanulásra, foglakoztatásra az iskola egyik termében. A csoport tavaly után immár másodszor, december 17-én részt vett a parajdi sóbányában szervezett karácsonyi  ünnepségen, a gyerekek a kerelőszentpáli önkormányzat támogatásával juthattak el Parajdra.

Karácsonyköszöntő előadás és vásár

December 18-án du. 4 órától tartották meg a búzásbesenyői művelődési házban a Dósa Dániel Iskola karácsonyi előadását. A jelenlévők karácsonyi jeleneteket, dalokat és verseket hallottak a tanulók előadásában, melyeket az iskola pedagógusai tanítottak be. Az előadás után a gyerekek által készített tárgyakból lehetett vásárolni , a bevételt pedig az iskola didaktikai felszereltségére fogják költeni.

A karácsony előtti hét folyamán a község minden magyar óvódai csoportjában illetve elemi osztályában tartottak karácsonyi ünnepélyt. Köszönet illeti óvónőink, tanítőnőink, pedagógusaink munkáját, hogy a rövid iskolai félév dacára betanították és megszervezték ezen ünnepélyeket, feljthetetlen élményt okozva ezzel gyereknek, szülőnek egyaránt.

 

Önkormányzati ajándékcsomag az iskolásoknak

Ezév karácsonyára is ajándékcsomagban részesíti a helyi önkormányzat az óvódák és iskolák tanulóit. Összesen 671 gyerek kap ajándékot , összesen  11000 lej értékben  .

A község iskoláiban a 2011-2012-es tanévben  161 óvódás a román, 54 a magyar csoportokba jár, 158 tanuló román, 73 tanuló a magyar elemi osztályok tanulója, míg V-VIII. osztályokban 156 román és 69 magyar tanuló van. Összesen 11 óvódai csoport műkődik (ebből 4 magyar nyelvű), 11 elemi osztály (ebből 5 magyar tannyelvű) és 12 gimnáziumi osztály (ebből 4 magyar tannyelvű). Iskoláinkban 50,15 tanári állás van, melyet 34 címzetes, 19 helyettesítő és 2 áthelyezett pedagógus tölt be. Két alkalmazott van az adminisztratív részlegen és kilenc alkalmazott felel a takarításért és a karbantartásért.

A községi iskolacsoport vezetősége minden kedves munkatársának, tanulójának, a község vezetőségének és adminisztratív személyzetének illetve a község minden lakosának Áldott karácsonyt és Boldog Új Esztendőt kíván!

 

Egyházi statisztikák

Ferenczi István búzásbesenyői plébános közlése szerint 2011-ben példátlan módon nem volt egy keresztelő sem, temetés 8 volt, míg házasságkötés 4. Elsőáldozáshoz ebben az évben 5 III. osztályos tanuló járult Búzásbesenyőben.

A 2011 – es évben megkereszteltünk gyülekezetünkben 2 lányt és 4 fiút, eltemettünk 5 nőt és 1 férfit. Házassága megáldását kérte templomunkban 2 vegyes vallású házaspár. A kiskonfirmációs kikérdezésen résztvett 2 fiú és 3 lány – közölte Simon Levente búzásbesenyői református lelkész

Bertalan László kerelőszentpáli plébános adatai szerint 7 keresztelés volt (3 magyar és 4 cigány), temetés 9 (8 Kerelőszentpálon és 1 Magyardellőn) míg házasságkötés 1 volt.

Csorbai Lóránd magyardellői és kerelőszentpáli tiszteletes  adatai szerint a Magyardellő-i és Kerelőszentpál-i gyülekezetben 2011-ben megkereszteltek 4 újszülőttet, házasságkötési eskütt tett 3 pár és utolsó útjára kísértek 15 egyháztagjukat.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódás, pártoskodás nemzetébõl változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradásotoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége”.(Vass Albert)

SIMON ISTVÁN POLGÁRMESTER

Barabás Domokos – alpolgármester

Kádár Sámuel        - helyi tanácsosk

Kedei Pál Előd

Németh Mihály

Simon Sándor

Szabó Árpád

A búzásbesenyői, kerelőszentpáli és magyardellői RMDSZ Választmányai